Eldarya fanfiction || Idegenben

A valóság néha törékeny illúzió lehet A friss hajnali levegő az arcát simogatta, a bőrkeményedéses ujjak pedig a karját. Anneliese felköhögött, és ülőhelyzetbe tornázta magát. – Lassan! – a barlangban nem fázott, most viszont, hogy kinn volt a friss levegőn, a nyári hajnal hűvös volt, és dermesztő ölelésbe vonta őt. Még Nevra nyugtató simogatása sem segített. – Anneliese, jól vagy? – Igen. Csak úgy érzem magam, mint aki párszor felült volna a hullámvasútra, és út közben elhagyta valahol a gyomrát. – Nevra halkan felnevetett. – Megijesztettél! Mi történt? Ott voltál mellettem… és mi van a hajaddal? – húzott meg egy tincset. A lány elhessegette a kezét. – A folyó alatt van egy barlang. Találkoztam a szírénnel. – a fiú homloka ráncba szaladt, de nem szólt. – Nézd! Anneliese felemelte a kezében szorongatott virágot. Szerencsére nem lett semmi baja, habár kicsit megviseltnek tűnt. A fiú felé nyújtotta, hagyva, hogy átvegye. Ujjbegyei súrolták az övét, amitől hevesebben ke...

A barlang titkai A víz könyörtelenül cibálta, vonta magával, mintha csak egy rongybaba lenne. A tüdeje égett, a szeme fájdalmasan szúrt, a lent uralkodó homályon képtelen volt átlátni. Apró levegő buborékok szöktek fel a felszín felé, ahogy a lány felkiáltott. Valami durván neki ütközött, majd az örvény rántott rajta egyet. Nem bírta tovább. Beszívta a vizet. Hiába ordított a tüdeje oxigénért. Hiába pörgött oda-vissza, már apró fekete pöttyök úsztak a látómezejébe. Aztán az örvény kiköpte. A haja az arcába csapódott, a friss levegő a tüdőjébe áramlott. A lány felhördült. A szél kíméletlenül neki feszült, ahogy zuhant lefelé, hogy ezután újra elnyelje a víz. De itt már nem volt örvény. A tó nyugodt volt, felszínét csak a becsapódó testek zavarták meg, lágy gyűrűket vetett. Anneliese kétségbeesetten tört felfelé, míg újra nem érezte az arcát simogató levegőt. A tüdeje hálásan fogadta az oxigént, az égés még akkor sem csillapodott teljesen, mikor kievickélt a partra. Annelies...

Sodrás A lány beletúrt Nevra hajába, még közelebb húzva magához. Mellkasuk összepréselődött, a fiú keze finoman végigsimított a lány domborulatán, aztán feneke alá nyúlt, és egy könnyed mozdulattal felemelte. A mosdókagyló kényelmetlen volt, de a legkevésbé sem törődött vele. Csak Nevra szenvedélyessé vált csókjaival foglalkozott, és a trikója alá becsúszó kezére. A bőre hűvös volt felhevült testének, Anneliese pedig önkéntelenül összerándult. A fiú elhúzódott tőle, s a lány hiába kapott utána, az távolabb lépett tőle, szemében zavar tükröződött. Anneliese vadul dobogó szívvel, bizsergő ajkakkal figyelte a fiút. – Nevra? – Mi… történt? – Hát… én… te… gyere vissza – kérte a lány, kezét nyújtva felé. – Vágyok rád. Nevra rábámult, majd kikerekedett a szeme. – El kell innen tűnnünk! – a fiú cseppet sem óvatosan rángatta le Anneliese-t a mosdókagylóról, majd kihúzta a folyosóra, egyenesen a bejárat felé véve az irányt. – Máris mentek? – mindketten hátra fordultak. Éabha mos...

A fejezet véletlen kitörlődött, elnézést, újra felraktam :) Sziasztok! Gyakorlat miatt szinte csak hétvégén jut időm gép elé ülni, ezért a fejezetek a nyár végéig kicsit ritkábban jelenhetnek meg, de igyekszem haladni velük :) További kellemes nyarat, és szép napot! A falka és más egyebek A nap még alacsonyan járt az égen, mikor a lány Nevra kíséretében útnak indult. A levegő hűvös volt, az erdőben félhomály uralkodott. A lábuk alatt ropogtak a lehullott gallyak, belevegyültek a rengeteg halk neszeibe. Anneliese legszívesebben rákérdezett volna, hogy itt is hasonló erdőlakók vannak e, mint náluk, de nem akarta megtörni a kellemes csendet. A fák körülvették őket, és az az érzése támadt, hogy védelmet nyújtanak. Talán a bármikor felbukkanó Ziláltak lehetősége miatt volt – habár azóta az eset óta nem érzékeltek aktivitást –, talán pár méterre előtte haladó familiáris miatt volt. Egy Black Gallytrot volt, Nevráé, aki a Shaitan névre hallgatott. Kutyaszerű lény volt, amin...