Bejegyzések

35. fejezet

35. fejezet   Parázs   – Nem… – kezdte Anneliese. A fiúhoz tántorgott, ujjai finoman érintették a bőrét. Nevra megrezdült, ajkai az ismerős félmosolyra görbültek.    – Anneliese – lehelte, szorosan a karjai közé zárva őt. A lány remegett. Értette már, hogy miért cserébe kapta vissza az érzelmeit. Nevra feláldozta az érzékszervei egy részét, csakhogy ő… Ó, szent egek! Könny áztatta az arcát, fejét a fiú mellére hajtotta.    – Nem látlak, nem hallom a hangodat és az illatodat se érzem – suttogta Nevra a hajába. Hangjában fájdalom csengett, mintha a legédesebb dologtól szakították volna el. Azonban a lány érezte, hogy a fiú szája lassan mosolyra húzódik. – Azt mondják, hogy ha elvesztünk egy érzékszervet, a többi felerősödik. És mivel nekem a tapintás és az ízlelés maradt… kíváncsi vagyok, hogy milyen lenne most az ágyban… – Anneliese elpirult. Jellemző volt Nevrára, hogy még ebben a helyzetben is bolondozik. Azonban a lány hátán végig sikló tenyér nem viccelt. Néma ígéret volt

Életjel

Kedves Olvasóim! Sok idő telt el az utolsó fejezet publikálása óta. Elnézéseteket kérem. És szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik még a mai napig nem mondtak le a folytatásról. Az évek alatt többször is  bevillant a fejembe, hogy írni, írni, írni kéne. Az Eldarya iránti rajongásom azóta halványodott, nem köt már le annyira a játék, mint régen. Ez is szerepet játszott abban, hogy nem folytattam. Több, Eldaryától független történet keringett a fejembe, de sose hagyott nyugodni, hogy ezt a fanfictiont nem zártam le és úgy éreztem, hogy nem tudok másba igazán bele kezdeni, míg nem tettem fel az i-re a pontot. Ez eddig a leghosszabb írásom és mindig is örömmel írtam. Büszke vagyok rá és megérdemli a befejezést. Billentyűzetet rég ragadtam, így lehet, hogy időbe telik visszatalálnom magamhoz, megtalálni a szavakat. Hosszabb írásmentes hónapok után ez mindig nehéz és gyakran könnyebb félre tenni a gépet, mint próbálkozni. Sajnos kitartásból számomra kevesebb jutott, de igyekszem minde

34. fejezet

Fizetség Anneliese Napok teltek el, míg Nevra oda volt. A főhadiszállás csendesedni kezdett, a lány visszatért a napi rutinjához. Edzéseit Jamonnal végezte Nevra és Valkyon távollétében, küldetései csak a bázis területére terjedtek ki. Idejét gyakran töltötte Ykharral és Keroval, de többnyire eseménytelenül teltek az órák, talán túlságosan is. Anneliese úgy érezte, mintha ez lenne a vihar előtti csend. Nem észlelték az ellenség jelenlétét a környéken, és Miiko hiába küldött ki felderítőhajókat, nem találták meg a roncsokat. Semmi nyomuk nem volt. A lány mindennap a Heliodorral folytatott beszélgetésükön gondolkodott vagy Nevra dühös szavai csengtek a fejében. Karenn visszahúzódóvá vált vele szemben, Anneliese minden egyes pillanatban látta az elgondolkozó tekintetét, ahányszor csak ránézett. De nem tudta megfejteni, hogy mi járhat a fejében. Még azt is nehezen tudta, hogy a saját lelkében mi folyik. Egészen másnapig. A lány zihálva ébredt. Teste lázban égett, szíve vadul

33. fejezet

  Szétesve Anneliese nem tudott annál kellemesebbet elképzelni, mint mikor az ember a talpa alatt érezheti a földet. Pontosabban, amikor lábai vannak. Az elmúlt órában le se ült. Érezni akarta a hosszadalmas álldogálás következtében keletkező tompa sajgást. Az orvosi szobában azonban Ewelein ráparancsolt, hogy üljön le. A lány az ajkát lebiggyesztve fogadott szót neki. Kényelmesen elhelyezkedett a puha széken, és hagyta, hogy Ewelein elvégezze a szükséges vizsgálatokat. – Hiányzik az uszony? – a lány eltöprengett. Különleges élmény volt, igen, de örült, hogy újra lábai vannak. – Egyszer elég volt. Nem tudnék úgy élni, hogy a vízhez lennék kötve. – Alajéa sem szereti annyira a vizet. Meg se tudnám mondani, mikor ment be utoljára az óceánba. – Nekem nem tűnt fel, hogy különösképpen baja lenne vele – nézett a lány meglepetten Eweleinre. – Régen sokkot kapott már attól, ha a közelébe került. – Miért? – kérdezte. Ewelein megrázta a fejét. – Nem az én dolgom, hogy elmon