Életjel

Kedves Olvasóim!

Sok idő telt el az utolsó fejezet publikálása óta. Elnézéseteket kérem. És szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik még a mai napig nem mondtak le a folytatásról. Az évek alatt többször is  bevillant a fejembe, hogy írni, írni, írni kéne. Az Eldarya iránti rajongásom azóta halványodott, nem köt már le annyira a játék, mint régen. Ez is szerepet játszott abban, hogy nem folytattam. Több, Eldaryától független történet keringett a fejembe, de sose hagyott nyugodni, hogy ezt a fanfictiont nem zártam le és úgy éreztem, hogy nem tudok másba igazán bele kezdeni, míg nem tettem fel az i-re a pontot. Ez eddig a leghosszabb írásom és mindig is örömmel írtam. Büszke vagyok rá és megérdemli a befejezést. Billentyűzetet rég ragadtam, így lehet, hogy időbe telik visszatalálnom magamhoz, megtalálni a szavakat. Hosszabb írásmentes hónapok után ez mindig nehéz és gyakran könnyebb félre tenni a gépet, mint próbálkozni. Sajnos kitartásból számomra kevesebb jutott, de igyekszem minden erőmmel azon lenni, hogy újra pörögjön a sztori, hisz Ti is megérdemlitek a befejezését! :)

Mielőtt igazán elkezdeném a tovább írását, mindenképp szükségem van az újra olvasására, hisz sok idő eltelt, nem vagyok benne a történetben, az emlékeim kopottak. A vázlatnak a végét is érdemes lenne lejegyeznem, mert az se került befejezésre. Szóval sok munka áll még előttem, de igyekszem gyorsan haladni és hozni. Ígérni sajnos nem ígérem, csak azt, hogy próbálkozni fogok.
Köszönöm a türelmeteket és biztatásotokat!
Így a végén pedig elárulom, hogy a 34. fejezet publikálása után még pötyögtem pár fejezetet, de ezek még egy kis javításra szorulnak, azonban itt egy kis ízelítő a következő fejezetből :) 

"[...]– Nem látlak, és nem hallom a hangodat – suttogta Nevra a hajába. Hangjában fájdalom csengett, mintha a legédesebb dologtól szakították volna el. Azonban a lány érezte, hogy a fiú szája lassan mosolyra húzódik. – Azt mondják, hogy ha elvesztünk egy érzékszervet, a többi felerősödik. És mivel nekem a tapintás és az ízlelés maradt… kíváncsi vagyok, hogy milyen lenne most az ágyban… – Anneliese elpirult. Jellemző volt Nevrára, hogy még ebben a helyzetben is bolondozik. Azonban a lány hátán végig sikló tenyér nem viccelt. Néma ígéret volt ez, és minden egyes érintés forró ösvényt hagyott maga után, úgy égette a lányt, hogy attól félt elemészti. [...]"

Szép napot Nektek!

Liliana