30. fejezet
Eloltott láng – Találkoztatok már vele? – Ariel nem tűnt meglepettnek. Arca komoly volt, szemöldöke ráncba szaladt, a lány szinte látta, ahogy a tekeregnek a fogaskerekek az agyában. – Egy küldetés alkalmával – bólintott Anneliese. – Óvatosnak kell lennetek vele. Van bármi, amit feltudtok ajánlani neki? A két lány összenézett. – Nálam van egy karkötő – felelte Alajéa. – Nálam meg a… – Anneliese a nyakához kapta a kezét. Ujjai kitapintották az egymásba kapcsolódó apró láncszemeket, és a rombusz alsó csücskébe elhelyezett ékkövet. Nem. Ezt nem fogja odaadni. Ariel arca megenyhült, látva a lány vívódását, szavai azonban kíméletlenek voltak. – A tengeri boszorkány csak olyat fogad el, ami a szívünknek kedves. Nem mást. – De miért? – Alajéa mintha elsápadt volna. – Talán azért, mert élvezi mások szomorúságát, és fájdalmát. Nem tudom. Sosem faggattam róla. Amig békén hagyja a népemet, én sem zargatom. Anneliese újabb bólintással vette tudomásul. – Köszönjük a