27. fejezet
Újra a vízben A víz úgy ringatta a lányt, mint egy anya a gyermekét. Lágyan simogatta a karját, hívogató szavaival a fülébe duruzsolt. A szemhéja mögül éles fényt érzékelt, de a testébe kúszó melegségtől szinte észre se vette. Kinyitotta a szemét. Az ég finom bárányfelhőkkel barázdált szeletét látta maga előtt, ujjai egy mellkast tapintottak ki. A lány elfordította a fejét, addig ficánkolt, amíg meg nem látta Nevra arcát. A fiú szemébe hulló tincsek sem tudták eltakarni a tekintetéből sütő aggodalmat. – N-Nevra? Mi történt? – Jól vagy, Anneliese? – Igen. Kicsit furán érzem magam, de igen, jól vagyok. Engedj el! – finoman eltaszította magától a fiút, de az nem engedte el. Erősen tartotta a lányt. Anneliese kiakart fordulni a szorításából, de hiába kapálódzott a lábával, csak halk loccsanó hangot hallott. Megdermedt. Ezt a hangot ő adta ki? Vajon hogyan? A lányt rossz érzés fogta el, ahogy most először nézett végig magán. A látványtól elakadt a lélegzete, és ha Nevra nem