Eldarya fanfiction || Idegenben

Tüskék Anneliese döbbenten szívta be a látványt. Némán figyelte a párost, ahogy elválnak, érezte a fiú rászegeződő tekintetét. Halkan belesuttogott Karenn fülébe, aki szintén feléje fordult. Aztán leesett neki. A hasonlóság kézenfekvő volt, nem is értette, hogy nem vette eddig észre. – Anneliese! – a fiú elindult feléje. Látta, hogy Karenn kíváncsian, mégis gyanakodva figyeli kettősüket. – Kerestelek. A lány bőrén forróság futott végig, ahogy Nevra ujjai végig simítottak a karján. Elhátrált tőle. – Nevra… Komolyan gondoltam azt, amit mondtam. Adj időt, hogy kibogozzam ezt az egészet. Kérlek. – a fiú néhány percnyi hallgatás után bólintott. Szemében, mintha megbántottság tükröződött volna, de hamar szórakozottság vette át a helyét. – Rendben van. De ez ugye nem kifogás az edzés alól? – vigyorgott. – Nem. – Remek. Akkor tíz perc múlva a parton. A tenger nyugodt hullámzása víz permetet köpött a lány lábára, de a szikrát hányó nap, hamar felszárította. A lábujjai k

Sziasztok!  Elnézéseteket kérem, hogy ennyit késtem vele, de végre itt van, elhoztam :) Kellemes olvasást, és szép éjszakát :) Ki vagy? Anneliese egy órányi olvasás után tette le a könyvet. Ujjai a ciralak bundájába túrtak, aki egy fél órája az ölébe kéretszkedett. Shaitan azóta nem is mozdult, szemeit behunyva feküdt nem messze tőle. A fülei megrezzentek, sárga szeme a feltápászkodó lányra villant. – Ne néz így Éjfélre! – rótta meg Anneliese, ahogy meglátta, hogyan tanulmányozza a ciralakot. – Biztos tetszik neki – szólt egy hang mellőle. Nevra derűs arckifejezéssel támaszkodott neki egy könyvespolcnak. – Vagy csak felakarja falni. – Nem eszik macskákat. – Az nem zárja ki azt, hogy ne csócsálná meg, ha alkalma adódna rá. – Shaitan nem bánt senkit. Úgy látom, jól kijöttök. A végén még féltékeny leszek. A lány megrántotta a vállát. – Csak lefeküdt ide. – Shaitan nem fekszik le csak úgy mindenki mellé. Kedvel téged. – Anneliese somolyogva vakargatta Éjfél