Eldarya fanfiction || Idegenben

35. fejezet   Parázs   – Nem… – kezdte Anneliese. A fiúhoz tántorgott, ujjai finoman érintették a bőrét. Nevra megrezdült, ajkai az ismerős félmosolyra görbültek.    – Anneliese – lehelte, szorosan a karjai közé zárva őt. A lány remegett. Értette már, hogy miért cserébe kapta vissza az érzelmeit. Nevra feláldozta az érzékszervei egy részét, csakhogy ő… Ó, szent egek! Könny áztatta az arcát, fejét a fiú mellére hajtotta.    – Nem látlak, nem hallom a hangodat és az illatodat se érzem – suttogta Nevra a hajába. Hangjában fájdalom csengett, mintha a legédesebb dologtól szakították volna el. Azonban a lány érezte, hogy a fiú szája lassan mosolyra húzódik. – Azt mondják, hogy ha elvesztünk egy érzékszervet, a többi felerősödik. És mivel nekem a tapintás és az ízlelés maradt… kíváncsi vagyok, hogy milyen lenne most az ágyban… – Anneliese elpirult. Jellemző volt Nevrára, hogy még ebben a helyzetben is bolondozik. Azonban a lány hátán végig sikló tenyér nem viccelt. Néma ígéret volt

Kedves Olvasóim! Sok idő telt el az utolsó fejezet publikálása óta. Elnézéseteket kérem. És szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik még a mai napig nem mondtak le a folytatásról. Az évek alatt többször is  bevillant a fejembe, hogy írni, írni, írni kéne. Az Eldarya iránti rajongásom azóta halványodott, nem köt már le annyira a játék, mint régen. Ez is szerepet játszott abban, hogy nem folytattam. Több, Eldaryától független történet keringett a fejembe, de sose hagyott nyugodni, hogy ezt a fanfictiont nem zártam le és úgy éreztem, hogy nem tudok másba igazán bele kezdeni, míg nem tettem fel az i-re a pontot. Ez eddig a leghosszabb írásom és mindig is örömmel írtam. Büszke vagyok rá és megérdemli a befejezést. Billentyűzetet rég ragadtam, így lehet, hogy időbe telik visszatalálnom magamhoz, megtalálni a szavakat. Hosszabb írásmentes hónapok után ez mindig nehéz és gyakran könnyebb félre tenni a gépet, mint próbálkozni. Sajnos kitartásból számomra kevesebb jutott, de igyekszem minde