Eldarya fanfiction || Idegenben

Sírba viszem a titkot Az ebédlőben pislákoló lámpák halk sercegése egyszeriben túlságosan hangos lett. A lány szíve szinte kirobbant a mellkasából. Még mindig nem értette, hogy miért mondta el. Legfőképp miért Ezarelnek, és Valkyonnak? De már nem tudta őket visszaszívni, mintha csak a levegőt tartaná vissza. Remegve sóhajtott egyet, igyekezve kibogozni a két fiú arcára írt érzelmeket. – Hogy érted azt, hogy az életedet? – Valkyon zavarodottan hunyorított a lányra. – Ez… bonyolult, nem is tudom, hogy miért mondtam el. – Nem bízol bennünk? – Én… ez olyan dolog, amiről sosem beszélek. – Magyarázd el, kérlek! – szólt Ezarel, arckifejezése hirtelen komollyá vált. – Csak… volt egy ember, akinek az életemet köszönhetem. Ennyi. – Ez annyira nem tűnik bonyolultnak. Bár meglehet, hogy egy emberi agynak az… Anneliese kelletlenül mocorgott a székén. – Késő van, mindnyájunknak pihennie kéne – szúrta közbe Valkyon, akinek empátia fanyar villanását látta a szemében. Mintha

Visszatérés A főhadiszállás ismerős épülete lassan bontakozott ki a fák lombkoronái közül. A nap még alacsonyan járt az égen, ennek ellenére már kezdték megérezni perzselő orcáját. A hőmérséklet magasabbra hágott, mint tegnap reggel. Az egész teste vizet kívánt, a szája már szinte száraz volt. És még mindig érezte vérének vas ízét. A csók édes emléke behálózta a gondolatait, és heves ütemre késztette a szívét. Legalábbis a gondtalan, boldog részét, ami most maga alá gyűrte a vészmadárként károgó felét. Arról a lány tudomást sem akart venni. Nem még. – Csak nem rám gondolsz? Anneliese érezte, hogy elpirul. – Nem – nem hazudott. Nem egészen a fiúra gondolt, csak az érzésre, amit kiváltott belőle. Az nem ugyanaz… – Na, persze. – Csak képzelődsz. – Sokat szoktam fantáziálni kettőnkről. – Anneliese még jobban elvörösödött a gondolatra. Nevra elégedett nevetését hallotta maga mellett, s hiába kapott utána, nem érte el: a fiú eltáncolt a kezei elől. Utána vethette volna m

Sziasztok!  Mivel elérkeztünk egy kerek fejezet számhoz, arra gondoltam eme részt a felétől Nevra szemszögéből olvashatjátok (mivel örömmel tapasztaltam, hogy tetszett nektek a legutóbbi ilyen :) ). A tizes fejezetet pedig lehet, hogy bepótlom vagy hozok megint valami kis bónusz részletet :)  További szép estét! ^^ A vér dallama A levegő hűvös cirógatása lassan enyhült, kellemes meleget lehelt a fák között kibukkanó nap. A ruhájuk még mindig nedvesen tapadt rájuk, de nem várhattak tovább. Olyan gyorsan haladtak, ahogy csak tudtak, azonban minden nagyobb neszre óvatosabbá váltak, és várakoztak. Ilyenkor Anneliese nyugtalanul ácsorgott a fiú mellett, figyelve minden rezdülését. Nevra már jó néhány mérföldről meghallotta a neszeket, így a lány ráhagyatkozott, s már pattant is fel, hogy tovább induljon, mikor látta, hogy ráncba szaladt homloka kisimul. Anneliese mostanáig nem érzékelte, de túl sok időt veszítettek. Éjfél panaszos nyávogása is emlékeztető volt, hogy haladniuk ke