15. fejezet
Tiszta
levegő
A nap meleg karjai körbe ölelték az ágyon
gubbasztó lányt, csalogatták ki a friss levegőre, mégsem mozdult. A rajzait
tanulmányozta, még a hangosan korgó gyomráról sem vett tudomást. Még korán
volt, és nem akart a csúcsidőben lemenni reggelizni. Úgy gondolta egy óra múlva
útnak indul, de addig is elüti itt benn az idejét egyedül. Legalábbis így
gondolta.
Halk kopogás hallatszódott, mire a lány
feltápászkodott és az ajtóhoz sétált.
– Ykhar? – húzta fel a szemöldökét Anneliese
meglepetten.
– Szia – Ykhar falfehér arccal álldogált egy
tálcával a kezében. A lány gyomra megkordult az étel illatára. – Nem jöttél
reggelizni, így gondoltam…
– Ó, köszönöm! – Anneliese hálás volt neki, az
ezt követő szavaitól pedig még inkább.
– Nézd, Anneliese, sajnálom! Én csak…
– Semmi gond, Ykhar!
– Mi? Nem haragszol?
– Nem. Azt hiszem, a helyedben én is ezt tettem
volna. A legkevésbé sem haragudhatok rád. – látta be a lány, s úgy tűnt Ykhar is megkönnyebbült, mert
már kevésbé volt sápadt. Anneliese beljebb intette, és egészen addig
beszélgettek, míg Ykharnak el nem kellett rohannia egy sürgős ügy miatt. Ezt követően a
lány is otthagyta a szobáját, és a kertben csatangolt, ujjaival a nyakláncát
csavargatta. Nem talált semmi utalást rá, úgy tűnt nincs fontos szerepe. Csak
egy szimpla nyakék volt.
Anneliese felszisszent. A nyaklánc becsípte az
ujját, az ujjbegyéből vér serkent. Habár a lány nem tudta, hogy történhetett
ez, az éles fájdalomtól elfeledkezett erről, Nevra felbukkanása pedig teljesen
kiűzte az elméjéből.
– Nem tudtam, hogy van repeta – szólt vidáman.
– Így is a véremet szívod – rázta meg a fejét a
lány.
– Tudtad, hogy a vámpír nyál segít a vérzéscsillapításában?
– Tényleg?
– Nem.
Anneliese bosszúsan nézett rá.
– De attól még… – Nevra közelebb lépett, s mielőtt
a lány reagálhatott volna, lenyalta a vért az ujjáról. Borzongás futott végig
rajta, ahogy a fiú nyelve az ujját érintette, és az a kellemetlen érzése
támadt, hogy menten meggyullad zavarában.
– Fúj! – Anneliese elhúzta a kezét, és Ezarel
felé fordult, akinek undor ült az arcán. – Többet láttam, mint valaha is
akartam.
– Nem történt semmi. – az elf nem reagált semmit, de a lány eltudta képzelni, hogy mi jár a fejében.
– Miiko látni akar. – szólt Nevrának, aki
megeresztett egy vigyort a lány felé.
– Legközelebb majd folytatjuk. – ezzel magukra
hagyta őket. Ezarel közönyös tekintettel méregette, Anneliese pedig hasonlóan
válaszolt.
– Van valami probléma, Ezarel?
– A probléma pont itt áll előttem.
– Ezt én is mondhatnám! Én legalább…
– Anneliese! – Ykhar jelent meg. – Sajnálom, de
elég fontos.
– Oké.
– Előbb mond el, amit akartál! – szólt Ezarel türelmetlenül. Anneliese tudta,
hogy gyerekes, de kinyújtotta a fiúra a nyelvét, majd követte Ykhart.
– Miről van szó?
– Bocsánat, hogy így elrángattalak.
– Á, nem gond. Csak Ezarellel beszéltem.
– Nyilván tapasztaltál bizalmatlanságot. Ezért
arra gondoltam, hogy jót tenne egy kis levegőváltozás, egy esély, hogy
bizonyíts.
– Micsoda? Hogyan?
– Adok neked egy küldetést, Miiko jóváhagyásával.
– Ó, rendben! Azt hiszem, ez tényleg jó lenne.
Mit kell csinálnom?
– Alapanyagot kell gyűjtened. – ez könnyűnek
hangzott.
– A kristályhoz? – Ykhar bólintott. – Hova kell
mennem?
– Hát, jó pár napnyira van innen.
– Remek. Második küldetés! Jövök!
– Nevrával.
Nagyon tetszik! És az is hogy végre sok szó esik Nevráról! És remélem a közel jövőben lesz csók is❤! Remélem hamar hozod a folytatást! Sok szeretettel várom!
VálaszTörlésÖrülök neki :)
TörlésAmint tudom, hozom.
Hamarosan kiderül :)
Szia! Kb mikorra várható a következő rész? Nagyon várom a folytatást és remélem hamar folytatod
VálaszTörlésSzia!
TörlésIgyekszem minél hamarabb hozni, de most, hogy gyakorlaton vagyok szinte csak hétvége felé tudok gép elé ülni. De próbálom betartani az egyhetes megjelenést :)
Szia *-* tetszik a blogod nagyon nagyon épp ezért kíváncsi vagyok mi fog történni .mikorra várható a kövi rész?
VálaszTörlésSzia :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik! Holnapra vagy legkésőbb vasárnapra :)