Bónusz részlet - Nevra szemszög

Sziasztok! J

Ez a bejegyzés azért született, mert túlléptem az ötven oldalon, pontosabban ötvenhárom oldalt írtam és 24 031 szót. Ez az első úgymond, összefüggő történet (és az első igazi fanfictionom), amivel ilyen nagy terjedelemig eljutottam. A tizedik-tizenötödik oldalnál mindig megakadtam, aztán hagytam a francba az egészet, így arra gondoltam, hogy írok egy „bónusz részletet”. Ez Nevra szemszögéből készült, remélem, hogy ez is tetszeni fog Nektek J
Bevallom őszintén ez a második alkalom, hogy férfi szemszögből írtam, úgyhogy észrevételeket, véleményeket, akár pozitívokról, akár negatívokról van szó, szívesen várok J (Esetleg visszajelzéseket arról, hogy nagyobb mérföldköveknél hozzak e ilyesmiket vagy inkább ne)
Ui: Holnap vagy holnap után hozom a következő fejezetet J
Szép napot!


Bónusz részlet


Nevra szemszög


Nevra unatkozott. A küldetés óta nem történt semmi izgalmas. Még a papírmunka is érdekesebbnek bizonyult, pedig azt kifejezetten gyűlölte. Most pedig céltalanul kószált a folyosón, bármiféle elfoglaltság után kutatva. Talán bekéne ugrani a kantinba. Biztos volt benne, hogy egy hölgy eltudná szórakoztatni, ráadásul volt még egy meghívása…
A fiú mosolyogva sietett végig a folyosón, mikor valami neki ütközött. Erősen, de aprócska test volt, nem tudta kibillenteni az egyensúlyából. Vámpírreflexeivel a lány után kapott, mielőtt eleshetett volna, kezei a derekára simultak. Illata az orrát csiklandozta, szemfogai kellemetlenül szúrták alsó ajkát. Egy emberlány volt, valószínűleg a legszebb, akivel valaha is találkozott. Hosszú, már-már fekete haja a kézfejét csiklandozta, sötétbarna szemében döbbenet, és kíváncsiság ült. Rózsaszín ajkai elnyíltak, amire Nevrát valami szokatlan érzés kerítette hatalmába. De félre söpörte ezt, száját máris megnyerő mosolyra húzta.
– Milyen finom emberillat. Máris eljött a vacsora ideje? – érezte, ahogy a lány teste megfeszül a keze alatt, majd minden erejét belevetve megtaszította őt. A fiú meglepettségében felkiáltott, és megimbolygott, az emberlány pedig már el is tűnt. Nevra arca felvidult a hajsza lehetőségére, de nem sietett. Ráérősen sétált végig a csarnokon, követve az idegen illatát. Előbb gondoskodik magáról, aztán szól Miikonak. Nem igazán hitte, hogy egy lány bármilyen problémát is okozhat, habár igaz, hogy a kristályteremből jött ki. Talán megkéne néznie, hogy minden rendben… de az illat csábította, vonta magával, és engedve neki, kilépett a verős fényes napsütésbe.
Mulattatta az előbb történtek. Általában a lányok a karjába szöknek, nem pedig el tőle. Ez pedig felettébb felkeltette a kíváncsiságát, és tudta, hogy addig nem nyugszik, míg rá nem lel. Már pedig megfogja találni, még ha a piacon milliónyi illatban is veszett el a lányé. Át verekedte magát az embertömegen, úgy mozgott, mint az árnyék: csendesen, és észrevétlenül.
Az orrában még mindig összekeveredtek a szagok, amikor a kertbe ért, de igyekezett elkülöníteni őket, kiszűrni a lányét. Egy pillanattal azonban előbb érzett meg valamit, mielőtt meghallotta volna a kiáltásokat. Nevra a tőrjeiért nyúlt, és rohanni kezdett. Már fél úton volt a hangzavar felé, mikor Valkyon vetődött mellé, aztán a többiek hangját is kitudta venni mögülük. De nem állt meg egyikük sem, csak futottak, míg el nem értek az első Zilálthoz.

Megjegyzések

  1. Jol sikerult imadtam 😊😊😊

    VálaszTörlés
  2. Hello
    Nagyon tetszett ez a kis részlet. Főleg az amiket első belefutásra gondolt főszereplőnkről Nevra. Számomra kicsit sejtető, hogy esetleg mit is fog érezni a lány iránt, sőt kíváncsivá is tett, így még jobban várom a folytatást.
    Valamint szerintem jól megoldottad Nevra szemszögét, hogy nem konkrétan ő mondta, hanem te mint író közvetitetted a gondolatait számunkra.
    További ihletben gazdag estét!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése