14. fejezet
Láthatatlan
kalitka
– Kész vagyunk! – lépett el Ewelein a lánytól.
Anneliese óvatosan szemügyre vette a bekötözött kezét, és a karját majd
bólintott.
– Köszönöm!
– Szívesen! Most menj! Pihenj le, szükséged van
az alvásra!
– Nem tudom, hogy tudok e…
– Egyikünk számára sem könnyű a helyzet. Eltudom
képzelni, hogy nehéz ez neked, de amit tettél… ha beléptél volna abba a
portálba, valószínűleg nem csak sebesültek lettek volna. Bátor tett volt.
– Ha nem teszem, életem végéig bűntudat gyötört
volna, és a kérdés, hogy vajon mi történt.
– Csak emiatt tetted?
– Nem – felelte a lány, pillanatnyi csönd után. –
Így éreztem helyesnek.
Ewelein bólintott.
– Ha bármire szükséged van, nyugodtan gyere. De
holnap mindenképp, hogy rátudjak nézni a sebedre és átcseréljem a kötést.
A lány levánszorgott a lépcsőn. Jóval éjfél után
járt már, de páran még lézengtek az épületben. Nem volt kellemes a tekintetek
kereszttüzében végig sétálni, azonban Anneliese igyekezett egyenes háttal
lépkedni a szobája felé. Legszívesebben rájuk ripakodott, és megkérdezte volna,
hogy mit csináltak volna az ő helyében. De helyette csak némán, magányosan
sétált tovább, a puha szőnyeg elnyelte egyenletes lépteit.
– Á, itt a kis áruló – szólt Ezarel
megtéveszthetetlen hangja, mikor a lány belépett a kristályterembe. Mindhárom
gárdavezető ott volt, hozzájuk csatlakozott még Keró és Ykhar. Az utóbbi nem
nézett a szemébe, de arca sápadt volt. Nem tudta, hogy mit gondoljon róla.
Ykhar szaladt el, hogy értesítse Miikot a történtekről, és habár tudta, hogy ez
a kötelessége, fájt neki. Nem tudta, hogy a továbbiakban milyen lesz a
kapcsolatuk.
– Nem vagyok áruló!
– Mondod te. De, ha…
– Ezarel! – Miiko hangja hűvös volt, parancsoló.
– Kétségkívül helytelen volt, hogy szövetségre léptél Berill gárdájával, csak
azért, hogy hazajuss. De az utóbbi események megkérdőjelezik a döntésünket.
– Sosem akartam, hogy valakinek bántódása essék.
– Akkor nem kellett volna beengedni őket! –
szúrta közbe Ezarel.
– Nem én voltam!
– Tényleg nem ő volt – szólt egy hang mögüle.
Leiftan közeledett feléjük, arca komor volt. – Eltűnt egy gárdatag. Találtam
néhány bizonyítékot, arra vonatkozóan, hogy Berill gárdájának a kéme lehetett.
Nyilván ő volt az, aki rést ütött a pajzson.
– Most pedig elszökött.
– Már keresik, de jó néhány óra előnye lehet.
Miiko megdörzsölte a szemét.
– Kutassatok át még egyszer mindent. Te pedig! –
bökött a lányra. – A történtek fejében újra beszéltük a helyzetedet. Bizalmat
szavaztunk neked.
Anneliese meglepődött.
– Komolyan?
– Tény, hogy nem voltunk teljesen őszinték veled, de nem is hazudtunk. Jobban be kellett
volna avatnunk, ennek hiányában pedig nem tudhattad, hogy kivel állsz szembe. Szabadon
mozoghatsz, de ellenőrzés alatt leszel.
– Meddig?
– Ameddig szükséges. – rosszabbra számított. Ez
elég enyhe büntetés volt, ahhoz képest, ami egész nap kísértette. Az a sok
lehetőség, hogy mi történhet. Még a halál gondolata is felötlött benne. Vagy,
hogy elküldik. Keró mesélt egyszer gárdatagokról, akiknél ez szükségszerű lépés
volt, de a lány nem tudta, hogy ebbe mi tartozik bele. Vajon, ha ezt a döntést
hozták volna meg, akkor mit csinálna? Képes lenne kint megélni? Nem ismerte még
Eldaryat, és tudta, hogy sokat kell még tanulnia. És azt is tudta, hogy mivel
fogja kezdeni.
Már három napot töltött el háziőrizet alatt. Az
idő nagyrésze alatt a szobájában volt, a többi megoszlott. A Nevrával való
edzések zökkenőmentesen folytatódtak. A lány megkönnyebbült, hogy legalább a
fiúval való kapcsolata nem változott. Talán ő volt az egyetlen, aki ugyanúgy
viselkedett vele, mint ezelőtt, habár Anneliese néha azon kapta, hogy őt
figyeli. Ilyenkor zavartan fordult el, igyekezve úgy tenni, mintha nem vett
volna észre semmit. A könyvtárban is sok időt töltött, ámbár ilyenkor
elkerülhetetlen volt a Ykharral való találkozás. Még mindig nem beszéltek,
legalábbis nem úgy, mint régen. A kommunikációjuk feszült, és akadozó volt, mindig
csöndbe fulladt. A többiekkel való viszonya javulni látszott, de még kitudta olvasnia
tekintetükből az óvatosságot, habár a lány tudta: az ő pillantása is ugyanezt
sugallja. A múlt belé égett, és sosem fog szabadulni tőle teljesen. Olyan volt,
mint egy heg. Egy emlékeztető. Mint a fülénél lévő apró szimbólum.
Anneliese őre mindig változott. Edzéseken
természetesen Nevra örömmel vette át a feladatot, volt, hogy Jamont, máskor
ismeretlen gárdatagokat bíztak meg vele. A lány épp belemélyedt egy tekercsbe a
könyvtárban, mikor az ajtó kinyílt, és Leiftan lépett be. Bólintott az őrnek, aki
kiment, majd a férfi leült a lány mellé.
– Szia, Anneliese!
– Leiftan! Mit keresel itt?
– Szerettem volna beszélni veled.
– Ó! És miről?
– Minden rendben? – tette a kezét Leiftan a
lányéra, arcán kedves mosoly ült. Anneliese hálás volt a férfinak.
– Igen.
– Szeretném, ha megbíznál bennem. Tudom, hogy ez
most nehéz.
– Azt hiszem, mindenki így van ezzel.
– Az utóbbi időben kicsit feszültek vagyunk. A
történtekről pedig nem tehetsz. El kellett volna mondanunk, hogy kivel állunk
is szembe.
Annelise bólintott.
– Nekem pedig nem lett volna szabad lepaktálnom
az ördöggel. Én csak… – nyelt egyet – annyira haza szerettem volna jutni.
– Haza is fogsz! Megígérem! – szorítottam meg
Leiftan a kezét gyengéden. A lány nagyokat pislantott. Próbálta felfogni a
helyzetet, a férfi szavait. Talán nem mondtak el neki mindent, de Anneliese úgy
érezte Leiftan az, akiben a legjobban megbízhat itt. De ez az ígéret mégis
valahogy távolinak, és idegennek tűnt.
– Ne add a
szavadat, ha nem tudod tartani.
– Anneliese! Haza fogsz jutni… idővel. Újra
láthatod majd a családodat. Csak légy türelmes.
– A türelem nem épp az erényem – sóhajtotta a
lány. Azonban a férfi szavaira valami újra utat tört benne. Halovány, és kicsi
volt, de erős, hogy ne oltsa ki a kétely hulláma. Legalábbis egy darabig.
– Köszönöm! – szólt Anneliese, majd egy
pillanatnyi gondolkodás után feltette a kérdést, ami a büntetése óta
vissza-visszatért a gondolataiba. – Miért rakjátok el a Ziláltak után maradt
port?
Leiftan nem válaszolt rögtön.
– Tudod, mindennek, és mindenkinek van energiája.
Egy jó ideje már felfedeztük, hogy a Ziláltakban megoszlik a Fekete kutyáké.
– Igen, ezt tudom. Valkyon mesélte. – a férfi
bólintott.
– A por tartalmazza a Fekete kutya energiáját, és
a kristályét is. Elég nagy mennyiségben.
– Mi? Az hogy lehetséges? Mármint… tudom, hogy
bennetek… bennünk van valamennyi maana, de… Ó, várjunk! Arra akarsz ezzel utalni, hogy felturbózták
őket?
Leiftan elmosolyodott, és bólintott.
– Pontosan. Úgy tűnik, hogy valahogy kivonták,
majd egyesítették a két energiát… – megrázta a fejét – A gond az, hogy szinte
eggyé váltak, a szétválasztásuk pedig elég komplikált. Ennek az egész
folyamatnak a tanulmányozása során, olyan nyersanyagokat találtunk, amik nagyon
ritkák. Úgy tűnik, hogy a Ziláltak hasonlóak a gólemekhez. Hallottál már róluk?
A lány bólintott.
– A különbség az köztük, hogy nem agyagból
készültek, hanem porból, és energiából. Ez a kettő a legfőbb alapanyag.
– És a kristály a varázstekercs. Nem lehet valahogy
kivonni és megtisztítani a kristály energiáját?
– De. Csak elég körülményes. Ykhar már indított
néhány küldetést az alapanyagok beszerzésére.
– Vissza lehet őket valahogy… tenni a kristályba?
– Elég nehéz, de megoldható. Beletelik egy időbe,
mire sikerülhet. – a lány bólintott. Örült, hogy a férfi elmondta ezt neki.
Máris világosabban látta a dolgokat. Ezek szerint az ellopott kristályok egy
része a Ziláltakba került, a többi pedig egy nagy darabban van annak a férfinak
a hátizsákjában…
– Ykhar adott egy könyvet, amiben a portálról
írnak. Ahhoz is kellenek alapanyagok, ugye?
– Igen. Nagyon ritkák. Egyre nehezebb beszerezni
őket. – a lány nem tudta volna megmondani, hogy mennyi ideig beszélgettek, csak
azt vette észre, hogy a terem árnyékba borult, a lámpák fénye megnyújtotta az
árnyékukat.
Leiftannal nem érezte úgy, mintha bűnöző lenne,
ahogy a szobája felé sétáltak. Anneliese jól érezte magát, egészen addig, míg a
szembejövő Celeste-től nem kapott egy jeges pillantást. Már el is feledkezett a
lányról. Annyi minden történt az elmúlt órákban, hogy Celeste kijelentése
kiszállt a fejéből, pedig az olvasmányaiban talán meglelheti a választ. Talán
az lenne a legjobb, hogy ha felírná, amit eddig tud.
– Jó éjszakát, Anneliese!
– Jó éjt! – a lány még nem feküdt le aludni, csak
bevetődött az ágyába a gyors zuhanyozás után, és magához húzta a füzetét. Sokkal
simább volt a tapintása, mint az otthoniaknak, és vonalakat is könnyedébben
tudta felvinni. Habár a keze még mindig nem gyógyult meg. Elég csúnyán be volt
dagadva és be is lilult, azonban Ewelein kréme hatásosnak bizonyult. A duzzanat
máris lement, és már csak tompa sajgást érzett, mikor mozgatta. Viszont ezernyi
gondolat volt a fejében, amit ki kellett magából rajzolnia. Bárcsak lennének színesei!
Sokkal élethűbben tudott volna rajzolni, és illetek volna a katyvaszhoz, ami a
fejében volt. Nem is értette mit elevenített meg, csak az oldalt megjelenő
Nevrát tudta kivenni, aki úgy olvadt bele az egészbe, mint az árnyék. Tényleg el kéne égetni az ilyen rajzait.
Nem szerette volna, ha a fiú még egyszer megtalálná őket. De hiába is szánta rá
magát, nem tudta a kukába hajítani. A deja vu érzése nem engedte, csak
megbénította. A fiú pillantása a rajzon… ez nem a vidám Nevra volt. Ennek a
tekintetében valami ősi és megfejthetetlen volt, amit – Anneliese biztos volt
benne – már látott valahol. De nem jutott eszébe, hogy hol vagy mikor. Csak az
érzés bosszantó bizsergése volt, amitől nem tudott szabadulni. Még az álmaiban
is kísértette.
Halli
VálaszTörlésMár vártam a részt.. és most is nagyon tetszett, mit a többi. Viszont nem győzőm kivárni, hogy Anneliese és Nevra között végre valami komolyabb románc legyen, ne csak plátói szerelem. De ugye a te szerzeményed, szóval csak reménykedhetek valami ilyesmibe...
További kellemes estét !
Szia!
TörlésIgazán örülök neki :)
Annyit mondhatok, hogy hamarosan ;)
Szia! Ismét nagyon tetszett ez a rész! Viszont én is várom már hogy Nevra és Anneliese között legyen valami komolyabb kapcsolat! A következő részt ismét nagyon várom és csak reménykedni tudok hogy abba legalább lesz egy kis beszélgetés Nevra és Anneliese között ! Szia
VálaszTörlésSzia :)
TörlésA következő fejezetben majd kiderül :D ;)
Igyekszem mihamarabb hozni.