Eldarya fanfiction || Idegenben

35. fejezet   Parázs   – Nem… – kezdte Anneliese. A fiúhoz tántorgott, ujjai finoman érintették a bőrét. Nevra megrezdült, ajkai az ismerős félmosolyra görbültek.    – Anneliese – lehelte, szorosan a karjai közé zárva őt. A lány remegett. Értette már, hogy miért cserébe kapta vissza az érzelmeit. Nevra feláldozta az érzékszervei egy részét, csakhogy ő… Ó, szent egek! Könny áztatta az arcát, fejét a fiú mellére hajtotta.    – Nem látlak, nem hallom a hangodat és az illatodat se érzem – suttogta Nevra a hajába. Hangjában fájdalom csengett, mintha a legédesebb dologtól szakították volna el. Azonban a lány érezte, hogy a fiú szája lassan mosolyra húzódik. – Azt mondják, hogy ha elvesztünk egy érzékszervet, a többi felerősödik. És mivel nekem a tapintás és az ízlelés maradt… kíváncsi vagyok, hogy milyen lenne most az ágyban… – Anneliese elpirult. Jellemző volt Nevrára, hogy még ebben a helyzetben is bolondozik. Azonban a lány hátán végig sikló tenyér n...

Kedves Olvasóim! Sok idő telt el az utolsó fejezet publikálása óta. Elnézéseteket kérem. És szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik még a mai napig nem mondtak le a folytatásról. Az évek alatt többször is  bevillant a fejembe, hogy írni, írni, írni kéne. Az Eldarya iránti rajongásom azóta halványodott, nem köt már le annyira a játék, mint régen. Ez is szerepet játszott abban, hogy nem folytattam. Több, Eldaryától független történet keringett a fejembe, de sose hagyott nyugodni, hogy ezt a fanfictiont nem zártam le és úgy éreztem, hogy nem tudok másba igazán bele kezdeni, míg nem tettem fel az i-re a pontot. Ez eddig a leghosszabb írásom és mindig is örömmel írtam. Büszke vagyok rá és megérdemli a befejezést. Billentyűzetet rég ragadtam, így lehet, hogy időbe telik visszatalálnom magamhoz, megtalálni a szavakat. Hosszabb írásmentes hónapok után ez mindig nehéz és gyakran könnyebb félre tenni a gépet, mint próbálkozni. Sajnos kitartásból számomra kevesebb jutott, de igyekszem m...

Fizetség Anneliese Napok teltek el, míg Nevra oda volt. A főhadiszállás csendesedni kezdett, a lány visszatért a napi rutinjához. Edzéseit Jamonnal végezte Nevra és Valkyon távollétében, küldetései csak a bázis területére terjedtek ki. Idejét gyakran töltötte Ykharral és Keroval, de többnyire eseménytelenül teltek az órák, talán túlságosan is. Anneliese úgy érezte, mintha ez lenne a vihar előtti csend. Nem észlelték az ellenség jelenlétét a környéken, és Miiko hiába küldött ki felderítőhajókat, nem találták meg a roncsokat. Semmi nyomuk nem volt. A lány mindennap a Heliodorral folytatott beszélgetésükön gondolkodott vagy Nevra dühös szavai csengtek a fejében. Karenn visszahúzódóvá vált vele szemben, Anneliese minden egyes pillanatban látta az elgondolkozó tekintetét, ahányszor csak ránézett. De nem tudta megfejteni, hogy mi járhat a fejében. Még azt is nehezen tudta, hogy a saját lelkében mi folyik. Egészen másnapig. A lány zihálva ébredt. Teste lázban égett, szíve vadul ...

  Szétesve Anneliese nem tudott annál kellemesebbet elképzelni, mint mikor az ember a talpa alatt érezheti a földet. Pontosabban, amikor lábai vannak. Az elmúlt órában le se ült. Érezni akarta a hosszadalmas álldogálás következtében keletkező tompa sajgást. Az orvosi szobában azonban Ewelein ráparancsolt, hogy üljön le. A lány az ajkát lebiggyesztve fogadott szót neki. Kényelmesen elhelyezkedett a puha széken, és hagyta, hogy Ewelein elvégezze a szükséges vizsgálatokat. – Hiányzik az uszony? – a lány eltöprengett. Különleges élmény volt, igen, de örült, hogy újra lábai vannak. – Egyszer elég volt. Nem tudnék úgy élni, hogy a vízhez lennék kötve. – Alajéa sem szereti annyira a vizet. Meg se tudnám mondani, mikor ment be utoljára az óceánba. – Nekem nem tűnt fel, hogy különösképpen baja lenne vele – nézett a lány meglepetten Eweleinre. – Régen sokkot kapott már attól, ha a közelébe került. – Miért? – kérdezte. Ewelein megrázta a fejét. – Nem az én dolgom, hogy e...