29. fejezet
Kapcsolat A napsütés meleg hálója a lányra vetült, szempilláit finoman feszegette. Az óceán felöl fújó hűvös szél felborzolta a haját, tincseit a szemébe fújta. A lány elzsibadt karját rázva ült fel, és pillantását le sem vette a fiú békés arcáról. Hollófekete haját táncra hívta a szél, lágyan simogatta orcáját, gyöngédebben, mint ahogy a lány tudta volna. Ujjai mégis éles állkapocs csontján barangoltak, és ajkának finom ívénél. A kibúvó borosta kellemesen szúrta a tenyerét, ahogy keze levándorolt a fiú nyakára. Tudta, hogy nem kellene ezt tennie. Az agya tiltakozóan sikoltott, de szívének heves dübögése elnyomta az üvöltését. Azt hitte, elég erős ahhoz, hogy ellenálljon a fiúnak. Csak addig, amíg ki nem deríti az igazságot. Míg rá nem jön, hogy ezt valóban ő érzi e. De tegnap este a falak leomlottak benne. A vágy felperzselte a szívét, és átvette a teste fölött az irányítást. Most is vezérelte az ujjait, amik gyengéden babrálták Nevra felsőjének szegélyét. Talán nem véletle...