Eldarya fanfiction || Idegenben

Hajdanában A meleg levegő ellenére Anneliese-t kirázta a hideg. Az apró szőrszálak felálltak a karján, ahogy az előtte fekvő vázlatfüzetére nézett. A vonalak kacskaringós halmaza, a fekete sötétebb, és világosabb változata egymásba fonódott; a rajz egészen kellemesre sikeredett. Eilidh arcvonásai élesek voltak, zöld szeme baljóslatúan villant. Annyira nem hasonlított ő rá, aki finomabb vonásokkal rendelkezett. Az egész lénye bátorságot sugárzott, és olyan erőt, amit a lány nem tudott szavakba önteni. Anneliese nem érezte, hogy benne meglenne ez. Nem érezte magát se erősnek, se bátornak. Vajon lehetséges lenne, hogy némely tulajdonságát az átültetett szívnek köszönhet? Mennyiben befolyásolja őt? A lány olyan sebesen csukta össze a füzetét, hogy Éjfél megrezdült. Álmos szemekkel pislogott gazdájára, sárga szemében megvetés villant, amiért felébresztették. Aztán tekintete olvadó mézként lágyult el, örömittas dorombolással fogadta a kényeztetést. A ciralak alig néhány óra alatt ...

Add nekem az utolsó perced! A lányból kitörő szavakat döbbent csend fogatta. Nevra keze megmerevedett a hátán, érezte, ahogy teste megfeszült mellette. Pillantása, a többiekhez hasonlóan, értetlenséget sugárzott. Anneliese behunyta a szemét. A szíve kétségbeesetten verdesett a levegőben logó igazságtól. A lány remegő lélegzetet vett. – Gyermekkoromban nem volt minden rendben a szívemmel. Gyenge voltam, sok időt töltöttem a kórházban. Tizenöt éves koromban az állapotom még súlyosabb lett. Szívátültetést kellett végrehajtani. A gond az volt, hogy nem volt megfelelő donor. Aztán behoztak egy lányt, súlyos sérülésekkel. Nem tudták életben tartani, úgyhogy az orvosok úgy döntöttek, megmentenek belőle valamit, amire nekem szükségem van. Azt tudom, hogy egyidősek voltunk. De senki nem tudta, hogy ki az, honnan való, nem voltak rokonai. Az erdőben találtak rá. Csak a ruhái, és a nyaklánc volt a tulajdona. – nézett a szóban forgó láncra. Eztán elmesélte, hogy jól sikerült a műtét. ...