Eldarya fanfiction || Idegenben

Tiszta levegő A nap meleg karjai    körbe  ölelték az ágyon gubbasztó lányt, csalogatták ki a friss levegőre, mégsem mozdult. A rajzait tanulmányozta, még a hangosan korgó gyomráról sem vett tudomást. Még korán volt, és nem akart a csúcsidőben lemenni reggelizni. Úgy gondolta egy óra múlva útnak indul, de addig is elüti itt benn az idejét egyedül. Legalábbis így gondolta. Halk kopogás hallatszódott, mire a lány feltápászkodott és az ajtóhoz sétált. – Ykhar? – húzta fel a szemöldökét Anneliese meglepetten. – Szia – Ykhar falfehér arccal álldogált egy tálcával a kezében. A lány gyomra megkordult az étel illatára. – Nem jöttél reggelizni, így gondoltam… – Ó, köszönöm! – Anneliese hálás volt neki, az ezt követő szavaitól pedig még inkább. – Nézd, Anneliese, sajnálom! Én csak… – Semmi gond, Ykhar! – Mi? Nem haragszol? – Nem. Azt hiszem, a helyedben én is ezt tettem volna. A legkevésbé sem haragudhatok rád. – látta be a lány, s úgy tűnt Ykhar is megkönnyebb...

Sziasztok! J Ez a bejegyzés azért született, mert túlléptem az ötven oldalon, pontosabban ötvenhárom oldalt írtam és 24 031 szót. Ez az első úgymond, összefüggő történet (és az első igazi fanfictionom), amivel ilyen nagy terjedelemig eljutottam. A tizedik-tizenötödik oldalnál mindig megakadtam, aztán hagytam a francba az egészet, így arra gondoltam, hogy írok egy „bónusz részletet”. Ez Nevra szemszögéből készült, remélem, hogy ez is tetszeni fog Nektek J Bevallom őszintén ez a második alkalom, hogy férfi szemszögből írtam, úgyhogy észrevételeket, véleményeket, akár pozitívokról, akár negatívokról van szó, szívesen várok J (Esetleg visszajelzéseket arról, hogy nagyobb mérföldköveknél hozzak e ilyesmiket vagy inkább ne) Ui: Holnap vagy holnap után hozom a következő fejezetet J Szép napot! Bónusz részlet Nevra szemszög Nevra unatkozott. A küldetés óta nem történt semmi izgalmas. Még a papírmunka is érdekesebbnek bizonyult, pedig azt kifejezett...

Láthatatlan kalitka – Kész vagyunk! – lépett el Ewelein a lánytól. Anneliese óvatosan szemügyre vette a bekötözött kezét, és a karját majd bólintott. – Köszönöm! – Szívesen! Most menj! Pihenj le, szükséged van az alvásra! – Nem tudom, hogy tudok e… – Egyikünk számára sem könnyű a helyzet. Eltudom képzelni, hogy nehéz ez neked, de amit tettél… ha beléptél volna abba a portálba, valószínűleg nem csak sebesültek lettek volna. Bátor tett volt. – Ha nem teszem, életem végéig bűntudat gyötört volna, és a kérdés, hogy vajon mi történt. – Csak emiatt tetted? – Nem – felelte a lány, pillanatnyi csönd után. – Így éreztem helyesnek. Ewelein bólintott. – Ha bármire szükséged van, nyugodtan gyere. De holnap mindenképp, hogy rátudjak nézni a sebedre és átcseréljem a kötést. A lány levánszorgott a lépcsőn. Jóval éjfél után járt már, de páran még lézengtek az épületben. Nem volt kellemes a tekintetek kereszttüzében végig sétálni, azonban Anneliese igyekezett egyenes háttal l...