27. fejezet



Újra a vízben

A víz úgy ringatta a lányt, mint egy anya a gyermekét. Lágyan simogatta a karját, hívogató szavaival a fülébe duruzsolt. A szemhéja mögül éles fényt érzékelt, de a testébe kúszó melegségtől szinte észre se vette. Kinyitotta a szemét.
Az ég finom bárányfelhőkkel barázdált szeletét látta maga előtt, ujjai egy mellkast tapintottak ki. A lány elfordította a fejét, addig ficánkolt, amíg meg nem látta Nevra arcát. A fiú szemébe hulló tincsek sem tudták eltakarni a tekintetéből sütő aggodalmat.
– N-Nevra? Mi történt?
– Jól vagy, Anneliese?
– Igen. Kicsit furán érzem magam, de igen, jól vagyok. Engedj el! – finoman eltaszította magától a fiút, de az nem engedte el. Erősen tartotta a lányt. Anneliese kiakart fordulni a szorításából, de hiába kapálódzott a lábával, csak halk loccsanó hangot hallott. Megdermedt. Ezt a hangot ő adta ki? Vajon hogyan? A lányt rossz érzés fogta el, ahogy most először nézett végig magán. A látványtól elakadt a lélegzete, és ha Nevra nem tarja, biztosan megroggyant volna a térde. Már ha lett volna.
Anneliese szirén lett. A domborulatát aranypikkelyek fedték, olyan volt, mintha egy nyakba akasztós toppot hordott volna, csak ez sokkal… élőbb, és igazibb volt. Az uszonyának egy része napfényben fürdött, a vége belelógott az óceánba. A lány finoman megemelte, végig szántott vele a víz felszínén.
– Mi a fene történt? Miért van uszonyom? – suttogta döbbenten. Most már örült, hogy ott van vele a fiú. Ez volt a bizonyíték, hogy nem álmodik.
– Nem vagyunk biztosak benne. Ewelein mindjárt itt lesz.
– Vigyük el Karutonak. Biztos örülne ekkora halnak – Anneliese mérgesen csapott egyet az uszonyával. A víz permet nem érte el Ezarelt, csak a lába előtt elterülő homokot pettyezte.
– Nem vagyok hal!
– Ne felejtsd el, hogy Alajéa is szírén! – szólt Karenn, tekintetében rosszallás villant.
– És azt se, hogy mekkorát tudnék csapni ezzel itt!
Ezarel elvigyorodott.
– El se tudsz jönni idáig.
– Érted bármit megteszek, barátom.
– Itt vagyok! – Ewelein fulladt hangja szólalt meg a közelből, s már gázolt is a vízben. Óvatosan végig tapogatta a lányt, keresve bármiféle sebesülést, majd a csuklójáért nyúlt. A szíve egyenletesen vert – habár talán a fiú közelsége miatt hevesebben –, a hőmérséklete megfelelő volt. Ewelein ujjai csiklandozták a lány uszonyát, amíg az fel nem szisszent a belenyíllaló fájdalomtól.
– Itt fáj?
– Igen – a nő alaposabban megvizsgálta, homloka ráncba szaladt.
– Van három szúrásnyom. Nem túl mélyek, talán három centi. Mi történt pontosan mielőtt átváltoztál volna? – Anneliese részletesen elmesélte. A megjelenő szírént, a kristályt, a lábába nyilalló fájdalmat.
– Hm. Sosem hallottam még, hogy így át lehet változtatni valakit szírénné… természetesen vannak főzeteink, de…
– Vissza lehet csinálni? – a lány aggodalmas hangjától a fiú még közelebb húzta magához. Csendes volt, és ez megrémisztette Anneliese-t. Vajon olyat tud, amit ő nem?
– Nem tudom. A szervezetből kiürülő főzet automatikusan visszafordítja a folyamatot… könnyen lehet, hogy ennek is van egy bizonyos ideje. Utána nézek.
– Köszönöm. De… én addig mit csináljak?
– Majd én itt maradok vele – szólt Nevra. A többiek beleegyezően bólintottak, majd magukra hagyták őket. A fiú óvatosan beeresztette a vízbe, majd leült a partra. Fekete haját összekócolta a szél, de az aggodalmát nem tudta elsöpörni az arcáról.
– Szerinted Ewelein talál gyógymódot?
– Igen. De ha mégsem, ne aggódj: nálam aludhatsz. Majd építettek neked egy kis medencét.
– A szobádba?
Nevra elvigyorodott.
– A gárdavezetőknek jut némi kiváltság.
– Egy dolog jó benne: reggel hideg vízzel ébreszthetnélek – felelte a lány, néhány csepp vizet fröcskölve a fiú felé, hogy igazolja a kijelentését. Már egészen hozzászokott az uszonyhoz. Fura volt, de ennek is meg voltak a maga előnyei. Kevésbé rettegett a víztől, sőt. A testét folyamatosan ringató hullámok hívogatták, kérték, hogy tartson velük. A lány uszonya bizsergett, hogy teljesítse a kérést. Vajon képes így úszni? És a víz alatt lélegezni? Volt valami megmagyarázhatatlan érzés, ami összekapcsolta őt az óceánnal, amitől minden apró rezdülését érezte. Eggyé vált vele.
– Anneliese?
– Hm? – a lány Nevra felé fordult. A fiú összevont szemöldökkel vizslatta. Úgy tűnt haragos, amiért nem figyelt rá.
– Azt kérdeztem, hogy szükséged lenne e valamire.
– Ó, nem! Vagyis… azt hiszem, éhes vagyok… a szírének mit esznek?
– Alajéa szerinted mit szokott? – a fiút mintha szórakoztatta volna a tudatlansága. Valószínűleg így is volt.
– Ugyanazt, mint mi?
– Pontosan. Megyek, és hozok neked valamit – Nevra feltápászkodott, majd bizonytalanul ácsorgott egy pillanatig. – Ne tűnj el!
– Itt várlak! – ígérte a lány, de amint elvesztette a fiút szemelől, belevetette magát az óceánba.

A víz mélyén nem érezte haragos hullámokat. Csendes volt minden, mégis hívogató szavakat suttogtak a fülébe. Megnyugtatóak voltak, de kétséget szültek. Pont mikor a vízbe ereszkedett. Egy félelmetes másodpercig nem tudta mit csináljon: esetlenül csapkodott az uszonyával, karjai könyörgően csépelték az óceánt. Végül elengedte magát. Nem süllyedt le. A farka halkan szántotta a vizet, a többi pedig gyerekjáték volt. Magabiztosan előre tört, percek alatt métereket haladt. Úgy érezte magát, mint a kishableány. Lenyűgözve úszott el a halrajok mellett, ujjai finoman végig tapogatták a színes pompába öltözött korallokat, a hínárok üdvözölve nyúltak fel hozzá.
Anneliese csapott egyet az uszonyával, és feljebb tornázta magát a felszínhez. A haja körülötte úszott, olyan volt, mint a tinta. Néhány kíváncsi hal követte, de nem merészkedtek közel. Körülötte úszkáltak, néha az uszonyához dörgölődztek, de ahányszor a lány feléjük nyúlt, távolabb evickéltek. Így ment ez egészen addig, amíg valami elsötétítette az óceánt. Valami nagy volt, és égbe törő, finoman megmunkált alja a víz felszínét szántotta. Egy hajó.
A halak eltűntek, de a lány nem hátrált, hiába fohászkodtak az ösztönei a menekülésért. Valami vonzotta. Valami erős, és fájdalmasan ismerős, ami pontosan a feje fölötti fa tákolmányon volt.
Kristály darabok



Megjegyzések

  1. Végre :)
    Már nagyon vártam hogy jöjjön egy kövi rész de már a következőt várom :D

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett, már várom a következőt! ������

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó lett, már várom a következőt! ������

    VálaszTörlés
  4. Ma kezdtem el, és elolvastam az összes fejezetet! Nagyon jól írsz, és izgalmas a történet, várom a folytatást! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen!
      Nem sokára hozom a következő fejezetet :)

      Törlés
  5. mikor lesz új rész?

    VálaszTörlés
  6. Szia nagyon tetszik a blogod remélem folytatod ��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy vagy két héten belül :) Igyekszem gyorsan haladni vele

      Törlés

Megjegyzés küldése