27. fejezet
Újra a
vízben
A víz úgy ringatta a lányt, mint egy anya a
gyermekét. Lágyan simogatta a karját, hívogató szavaival a fülébe duruzsolt. A
szemhéja mögül éles fényt érzékelt, de a testébe kúszó melegségtől szinte észre
se vette. Kinyitotta a szemét.
Az ég finom bárányfelhőkkel barázdált szeletét
látta maga előtt, ujjai egy mellkast tapintottak ki. A lány elfordította a
fejét, addig ficánkolt, amíg meg nem látta Nevra arcát. A fiú szemébe hulló
tincsek sem tudták eltakarni a tekintetéből sütő aggodalmat.
– N-Nevra? Mi történt?
– Jól vagy, Anneliese?
– Igen. Kicsit furán érzem magam, de igen, jól
vagyok. Engedj el! – finoman eltaszította magától a fiút, de az nem engedte el.
Erősen tartotta a lányt. Anneliese kiakart fordulni a szorításából, de hiába
kapálódzott a lábával, csak halk loccsanó hangot hallott. Megdermedt. Ezt a
hangot ő adta ki? Vajon hogyan? A lányt rossz érzés fogta el, ahogy most először
nézett végig magán. A látványtól elakadt a lélegzete, és ha Nevra nem tarja,
biztosan megroggyant volna a térde. Már ha lett volna.
Anneliese szirén lett. A domborulatát
aranypikkelyek fedték, olyan volt, mintha egy nyakba akasztós toppot hordott
volna, csak ez sokkal… élőbb, és igazibb volt. Az uszonyának egy része napfényben fürdött, a vége belelógott az óceánba. A lány finoman megemelte,
végig szántott vele a víz felszínén.
– Mi a fene történt? Miért van uszonyom? –
suttogta döbbenten. Most már örült, hogy ott van vele a fiú. Ez volt a
bizonyíték, hogy nem álmodik.
– Nem vagyunk biztosak benne. Ewelein mindjárt
itt lesz.
– Vigyük el Karutonak. Biztos örülne ekkora
halnak – Anneliese mérgesen csapott egyet az uszonyával. A víz permet nem érte
el Ezarelt, csak a lába előtt elterülő homokot pettyezte.
– Nem vagyok hal!
– Ne felejtsd el, hogy Alajéa is szírén! – szólt
Karenn, tekintetében rosszallás villant.
– És azt se, hogy mekkorát tudnék csapni ezzel
itt!
Ezarel elvigyorodott.
– El se tudsz jönni idáig.
– Érted bármit megteszek, barátom.
– Itt vagyok! – Ewelein fulladt hangja szólalt
meg a közelből, s már gázolt is a vízben. Óvatosan végig tapogatta a lányt,
keresve bármiféle sebesülést, majd a csuklójáért nyúlt. A szíve egyenletesen
vert – habár talán a fiú közelsége miatt hevesebben –, a hőmérséklete megfelelő
volt. Ewelein ujjai csiklandozták a lány uszonyát, amíg az fel nem szisszent a belenyíllaló fájdalomtól.
– Itt fáj?
– Igen – a nő alaposabban megvizsgálta, homloka
ráncba szaladt.
– Van három szúrásnyom. Nem túl mélyek, talán
három centi. Mi történt pontosan mielőtt átváltoztál volna? – Anneliese
részletesen elmesélte. A megjelenő szírént, a kristályt, a lábába nyilalló
fájdalmat.
– Hm. Sosem hallottam még, hogy így át lehet
változtatni valakit szírénné… természetesen vannak főzeteink, de…
– Vissza lehet csinálni? – a lány aggodalmas
hangjától a fiú még közelebb húzta magához. Csendes volt, és ez megrémisztette
Anneliese-t. Vajon olyat tud, amit ő nem?
– Nem tudom. A szervezetből kiürülő főzet
automatikusan visszafordítja a folyamatot… könnyen lehet, hogy ennek is van egy
bizonyos ideje. Utána nézek.
– Köszönöm. De… én addig mit csináljak?
– Majd én itt maradok vele – szólt Nevra. A
többiek beleegyezően bólintottak, majd magukra hagyták őket. A fiú óvatosan
beeresztette a vízbe, majd leült a partra. Fekete haját összekócolta a szél, de
az aggodalmát nem tudta elsöpörni az arcáról.
– Szerinted Ewelein talál gyógymódot?
– Igen. De ha mégsem, ne aggódj: nálam aludhatsz.
Majd építettek neked egy kis medencét.
– A szobádba?
Nevra elvigyorodott.
– A gárdavezetőknek jut némi kiváltság.
– Egy dolog jó benne: reggel hideg vízzel ébreszthetnélek
– felelte a lány, néhány csepp vizet fröcskölve a fiú felé, hogy igazolja a kijelentését. Már egészen hozzászokott az uszonyhoz. Fura volt, de ennek is meg voltak a maga előnyei. Kevésbé rettegett a
víztől, sőt. A testét folyamatosan ringató hullámok hívogatták, kérték, hogy
tartson velük. A lány uszonya bizsergett, hogy teljesítse a kérést. Vajon képes
így úszni? És a víz alatt lélegezni? Volt valami megmagyarázhatatlan érzés, ami
összekapcsolta őt az óceánnal, amitől minden apró rezdülését érezte. Eggyé vált
vele.
– Anneliese?
– Hm? – a lány Nevra felé fordult. A fiú
összevont szemöldökkel vizslatta. Úgy tűnt haragos, amiért nem figyelt rá.
– Azt kérdeztem, hogy szükséged lenne e valamire.
– Ó, nem! Vagyis… azt hiszem, éhes vagyok… a
szírének mit esznek?
– Alajéa szerinted mit szokott? – a fiút mintha
szórakoztatta volna a tudatlansága. Valószínűleg így is volt.
– Ugyanazt, mint mi?
– Pontosan. Megyek, és hozok neked valamit –
Nevra feltápászkodott, majd bizonytalanul ácsorgott egy pillanatig. – Ne tűnj
el!
– Itt várlak! – ígérte a lány, de amint
elvesztette a fiút szemelől, belevetette magát az óceánba.
A víz mélyén nem érezte haragos hullámokat.
Csendes volt minden, mégis hívogató szavakat suttogtak a fülébe. Megnyugtatóak
voltak, de kétséget szültek. Pont mikor a vízbe ereszkedett. Egy félelmetes
másodpercig nem tudta mit csináljon: esetlenül csapkodott az uszonyával, karjai
könyörgően csépelték az óceánt. Végül elengedte magát. Nem süllyedt le. A farka
halkan szántotta a vizet, a többi pedig gyerekjáték volt. Magabiztosan előre
tört, percek alatt métereket haladt. Úgy érezte magát, mint a kishableány. Lenyűgözve
úszott el a halrajok mellett, ujjai finoman végig tapogatták a színes pompába
öltözött korallokat, a hínárok üdvözölve nyúltak fel hozzá.
Anneliese csapott egyet az uszonyával, és feljebb
tornázta magát a felszínhez. A haja körülötte úszott, olyan volt, mint a tinta.
Néhány kíváncsi hal követte, de nem merészkedtek közel. Körülötte úszkáltak,
néha az uszonyához dörgölődztek, de ahányszor a lány feléjük nyúlt, távolabb
evickéltek. Így ment ez egészen addig, amíg valami elsötétítette az óceánt.
Valami nagy volt, és égbe törő, finoman megmunkált alja a víz felszínét
szántotta. Egy hajó.
A halak eltűntek, de a lány nem hátrált, hiába fohászkodtak
az ösztönei a menekülésért. Valami vonzotta. Valami erős, és fájdalmasan
ismerős, ami pontosan a feje fölötti fa tákolmányon volt.
Kristály
darabok
Végre :)
VálaszTörlésMár nagyon vártam hogy jöjjön egy kövi rész de már a következőt várom :D
Nagyon jó lett, már várom a következőt! ������
VálaszTörlésNagyon jó lett, már várom a következőt! ������
VálaszTörlésMa kezdtem el, és elolvastam az összes fejezetet! Nagyon jól írsz, és izgalmas a történet, várom a folytatást! <3
VálaszTörlésKöszönöm szépen!
TörlésNem sokára hozom a következő fejezetet :)
mikor lesz új rész?
VálaszTörlésSzia nagyon tetszik a blogod remélem folytatod ��
VálaszTörlésEgy vagy két héten belül :) Igyekszem gyorsan haladni vele
Törlés