Eldarya fanfiction || Idegenben

4. fejezet Az első nap fényében A hold sarlója tompán világította meg a kertet, a sötét égboltot csillagokkal hintették tele. Ahogy a lány a fűben feküdt, és bámulta azt a milliónyi világító pöttyöt, elhitte, hogy otthon van. Hogy a kertjükben fekszik. Hogy a kistestvérei mellette vannak. Azonban, ahogy kinyúlt oldalra, csak a fű csiklandozta a tenyerét. Egyedül volt. Továbbra se tudott másra gondolni, mint az előbb történtekre. Miiko azt mondta, hogy a teszt nem hazudik: igenis tündérvér folyik az ereiben. Ennek fejében itt kell maradnia. Anneliese nem tiltakozott nagy erővel, de nem is mondott le arról, hogy haza menjen. Habár már nem is tudta hova tartozik. Emberként nevelkedett, de tündér származása ide húzta. Csakhogy ez a hely nem az ő otthona volt. Megtudná szeretni, viszont a családja nem itt van. Egyáltalán nevezheti őket a családjának? Immár teljesen összezavarodott. Azt tudta, hogy Jack és Melody csak a féltestvérei – apai ágon. Az édesapja meg nem lehet tündér. N...

3. fejezet Amikor felkel a láng A lány látta a falakat a távolban, ahogy egyre csak csalogatják. Eltudta képzelni magát, ahogy átmászik rajtuk, és eljut a… hova is? Fogalma sem volt. Van innen egyáltalán kiút? Vagy csak a halál jelent szabadságot? A halál, ami oly sebesen közeledett felé. Vagyis ő futott feléje. Anneliese meglendítette a karját. A kard jól kiegyensúlyozott volt, és éles, könnyed mozdulattal fúródott a húsba, átvágva az ínakat. A lány megborzongott. A sebből fekete köd pára tört fel, nem volt vér, ami végig folyt volna a pengén. A férfi térdre esett, karjai az oldalára hullottak, ahogy Anneliese remegő kézzel kihúzta a fegyvert, majd a sötét, sűrű köd beburkolta és elenyészet. Csak a lassan leülepedő, kékes-szürkés porszemcsék maradtak utána. Megölte? Tényleg megölte… Elvett egy életet. Még csak néhány perce van ezen a fura helyen, és már… nem! Ez nem ő! Biztosan csak egy rémálom. Azonban, ahogy a gyerek rémülettel kitágult pupillájába nézett, rájött, hogy ...